NZA barátom - eléggé önmaga felé hajló kézzel - legelső itteni bejegyzését saját fotója fényezésének szentelte, és amikor ma emiatt megpróbáltam cinkelni, azt mondta, hogy akkor írjak én is egy ilyet. Hát, ezen ne múljék!
Történt vala az Úr 2004. évének nyarán, hogy Interszitivel és Czzf50-vel úgynevezett Tour de Trams fedőnevű hobbinknak hódoltunk. Konkrétan Majna-Frankfurtban (leánykori nevén Frankfurt am Main-ban) egy villamosos kereszteződésben vártuk a fotótémát. Intersziti valahova előrement, mert ő a füvesített zártpályán akarta fotózni az arrajáró villamosokat, Czzf50 nem tudom, merre járt, én pedig kicsit unatkoztam, mert valahogy nem sikerült elég karakteres nézetből elkapnom a város sínhez kötött járgányait. Utóbbi csalódás kisvártatva arra motivált, hogy ha nem sikerül jellegzetesen elkapni az utcaképet, akkor próbáljak meg inkább egy amolyan prospektusba való járműfotót csinálni. Márpedig csuklós járműnél ez leginkább kanyart jelent, lehetőleg belső ívről fotózva. Megkerestem az első alkalmas járdaszigetet, és az épp jövő Bombardier tujára rákattintottam:
))
Namármost sokkal többet nem is ért volna a téma. Otthon a képeket letöltve örömmel láttam, hogy voltaképp a célt elértem, sikerült egy középre súlyozott járműfotót csinálnom. Ezzel a lendülettel fel is pakoltam egy német webfórumra. Na, ekkor jött a feketeleves, ugyanis a fórum tagjai teljesen lehúzták a fotót. Kijelentették, hogy egyszerűen semmilyen, hogy semmire sem jó, hogy bárhol készülhetett volna bármiről, hogy le van vágva a házak teteje és különben is, tőlem jobbhoz vannak szokva. Mindez persze még úgy is rosszul esett, hogy tudtam, valóban semmi művészeti értéke sincs a képnek - de hát nem is ilyen céllal készült!
A meglepetés ezután jött: egy angol nyelvű városi közlekedéses újság szerkesztője látta a neten a képet, és elkérte. Odaadtam, és úgy egy hónap múlva beesett a Transit Australia című magazin a postaládámba. A messzi kontinens kicsinyke (1,1 milliós) városa, Adelaide ugyanis ekkor vásárolt ilyen típusú járműveket újraépítendő villamosüzeméhez, és az újság az én képem segítségével is mutatta be az ottani közlekedésbarátoknak, hogy mire számítsanak.
Ennél már csak akkor lett nagyobb az örömöm, amikor a kocsi formatervezője is elkérte a képet, hogy használhassa portfólióját bemutató weboldalán.
Szóval ennyit arról, hogy mennyit ér az, ha egy internetes fórumban lefikázzák az ember képét ;)
Na, ennyit az önfényezésről - én kérek elnézést.
Utolsó kommentek