Mint ahogyan az BKV szolgáltatásait rendszeresen  igénybe vevőknek az elmúlt időben feltűnhetett, egyre kevesebb járművön hallhatjuk az átszállási lehetőségeket, többek között a cég zászlóshajóinak számító Combino villamosokon sem mondják már be őket.  Többünkben felmerült a kérdés: biztosan jó döntés volt megszűntetni ezeket a bemondásokat?

    A témát talán egy kicsit távolabbról kellene megközelítenünk, ugorjunk hát a vissza az időben, az 1990-es évek elejére. Ekkor még a  budapesti járműállomány meglehetősen egységes volt az utastájékoztatás terén is: mind a gumikerekű, mind a vaskerekű járművek oldaltábláinak belső felén olvashattuk az átszállási kapcsolatokat, a tábla jobb alsó sarkában pedig ott szerepelt annak elkészítési dátuma (pl. 94/6), így az utas legalább azt láthatta, hogy mennyire régi a tábla. Gépi megállóbemondás ekkor még - a metró és a földalatti kivételével - nem volt. A '90-es évek közepén kezdtek megjelenni a járműveken az elektronikus kijelzők: a FOK-GYEM által gyártott berendezések először felújított Ik415 típusú autóbuszokba kerültek nagyobb számban. Ezen járműveknél a "fokgyemek" beszerelésével elhagyták az oldaltáblákat. Ezzel sokaknak nehezítették meg a tájékozódást - ma már nem titok, hogy a fokgyem-ek nem tartoznak a megbízható szerkezetek közé. Gépi hangos utastájékoztatást először a korszerűsített Ganz-csuklósokon alkalmaztak, az utasok hallhatták a megállók nevét és az átszállási kapcsolatokat. A különböző járműkorszerűsítések és az új beszerzések alkalmával egyre több és több járművön vezették be a hangos utastájékoztatást.

    Az új évezred beköszöntével a BKV is újítani kívánt az arculatán, így kiírt egy pályázatot az új szignálra: a nyertes a Kaláka és Grillus Miklós "Bőrönd Ödön" című dalából származó hangsor, illetve annak négy különbözőfelé verziója lett (ezek a BKV honlapjáról letölthetőek). A szignál fogadtatása vegyesre sikerült, bár lehet, hogy a hangsor önmagában nem váltott volna ki ellenérzéseket az utasokban, ahogyan azonban ezt egyes elöregedett hangszórók interpretálták, az nagyon kevesek tetszését nyerte el. Számos utaspanasz érkezett a közlekedési céghez, mindenek előtt a szovjet gyártmányú metrókocsik "feldolgozása" sértette sok utastársunk fülét - valjuk be, joggal. A metrón néhány hónap elmúltával meg is szűntették a szignált, a villamosokon és autóbuszokon azonban mindmáig hallható.

    Hogy is hangzott tehát a hangos utastájékoztatás a BKV járművein évtizedünk közepén? Összefoglalva: Minden megálló bemondásakor megszólalt a szignál majd bemondták a következő megállót, majd az átszállási kapcsolatokat. Sajnálatos módon az autóbuszok esetében egy - számomra teljességgel érthetetlen - logika alapján a végállomáson nem mondták be az átszállásokat. Az átszállási kapcsolatok felsorolása teljesjörű volt, az utas tehát hozzájuthatott minden információhoz, akkor is, ha az oldaltábla nem volt "látótávolságon belül". Kivételt képeztek ezalól a TW6000-es "hannoveri" villamosok, ezeken a kocsikon nem mondták be az átszállásokat, a német technikával ezen a téren nem sikerült megbarátkozni. A rendszer azonban korántsem volt tökéletes: az átszállásoknál először az autóbuszokat, majd a villamosokat, majd pedig a gyorsvasúti kapcsolatot sorolta fel (a kijelzőkön dettó) a bemondás. Sokakban felmerülhetett a kérdés: vajon a City-buszra* való átszállási lehetőség előbbrevaló-e a 3-as metróénál? Mások arra panaszkodtak, hogy mivel a bemondásokat nem lehetett időzíteni, ezért teljes üzemidőben felsorolálták a rész-üzemidős járatokat is. Sajnálatos, hogy a (hangos) utastájékoztatás ügyét több telephelyen is elhanyagolták: a kijelzők nem tartottak lépést a vonalhálózat változásaival. Az 5-ös autóbusz szoftverébe például közlekedésének négy éve alatt nem sikerült betáplálni a 118-as villamost - az átszállási kapcsolatok bemondásának megszűntetése viszont villámgyorsan megtörtént.

    2004 után újabb járműtípusokkal gazdagodott a BKV járműállománya előbb Volvo autóbuszokat, majd Ganz-(Škoda)-Solaris trolibuszokat, illetve Combino villamosokat szereztek be. Ezen járműveken a bemondás már nagyságrendekkel érthetőbb, mint elődeiken, ez valószínűleg a jobb minőségű hangszóró berendezéseknek köszönhető. A bemondás a buszos logika szerint zajlott: az átszállásokról mindenütt tájékoztatták az utazoközönséget - csak a végállomáson nem. Új elem volt szintén, hogy a BKV szignálja az az első és az utolsó megálló előtt hangzott el - ekkor viszont a hosszabbik verzió, megnövelt hangerővel. Rossz nyelvek szerint ezzel hívják fel a szunyókáló hajléktalan figyelmét, hogy ideje kiszállni. Hasonló rendszer üzemelt a BKV alvállakozói által közlekedetetett buszokon is.

    2007-ben meglepő fordulatot vett a történet: egy tollvonással megszűntették az átszállási kapcsolatok bemondását a járműveken: ezalól kivételt csak a gyorsvasúti kapcsolatok (metró, hév) jelentenek. Az indoklások szerint a rendszer "túl van biztosítva", az átszállási kapcsolatok bemondása szükségtelen, hiszen az utasok olvashatják azokat a táblákon és a kijelzőkön. A döntés kapcsán az utazóközönségben több kérdés is felmerülhet: egyrészt, hogy vajon mindenkihez eljut-e a szükséges információ a bemondások nélkül? Hiszen sokan ülnek háttal a kijelzőknek, sokan nem tudják olvasni a kijelzőket / táblákat különböző okok miatt, sajnos ez manapság sokkal gyakoribb jelenség, mint gondolnánk.  Az esélyegyenlőség jegyében tett intézkedések éppen ellenkező tendenciákat mutatnak: a kísérleti GPS-viszonylaton (86-os autóbusz)** minden megállóban bemondják a külső hangszóróban, hogy melyik viszonylaton közlekedik a jármű. Az átszállások bemondásának elhagyása még akkor is nagyon nehezen lenne indokolható, ha csak a vakoknak lenne rá szükségük. De mit is vethetünk a bemondások szemére? Néhány utas panaszkodhatott, hogy zavarja őt a bemondás: ezen az úton is üzenném nekik: társadalmunkban nem egyforma helyzetű emberek élnek - valakinek szüksége van az ott elhangzó információra - nagyon sajnálom, hogy vannak, akikből az empátia ezen minimális mennyisége is hiányzik. Néhányan azt állítják, hogy a bemondások feleslegesek, hiszen a helyiek úgyis ismerik a kapcsolatokat, a külföldiek pedig úgysem értik a tájékoztatást: így joformán csak a vidékieknek és a határon túli magyaroknak használhatnak valamit. Ezen érv elhangzásakor nem árt megjegyeznünk, hogy fővárosunk meglehetősen nagy, az embernek sokszor akad dolga a város ismeretlen felében. A teljes BKV-hálózatot pedig még a "hardcore" közlekedésbarátok nagy része sem látja át, nemhogy az "átlagutas". A közlekedési cégnek biztosan nem egyszerű feladat a kijezők "napirenden tartása", de a 21. században, mikor marketing tevékenységre a megelőző évtizedekhez képest nagyon sok pénzt költünk (ennek szükségességét egy pillanatig sem kívánom kétségbe vonni) erre a célra is rá kell áldoznunk a megfelelő összegeket. A BKV viszonylathálózata folyamatosan változik, az elmúlt években több nagy horderejű változás ment végbe és nem lesz ez másképp' a közeljövőben sem; ígyhát az utastájékoztatás ezen formájának még az eddiginél is nagyobb szerepe lehetne. Jó lenne átgondolniuk a marketingben jártas szakembereknek, hogy vajon Süsü sárkány és Mátyás király hangja, vagy pedig egy korrekt utastájékoztatás arat-e nagyobb sikert az utasok körében. Itt is hozzá kell tennünk persze, hogy természetesen szükséges a megfelelő infrastrutúra is, nem az érthetetlen, torz bemondások mellett szólnak az imént felsorolt érvek.
    Végül nézzünk körül egy kicsit Európában: a teljeskörű utastájékoztatás nem mindenütt terjedt el, azonban egyértelműen ez a jövő útja (már csak a fentebb említett esélyegyenlőségi szempontok miatt is). Vegyünk hát két olyan közép-európai várost példának, melyre gyakran hivatkozunk itthon: Bécset és Prágát. Míg Bécsben a Wiener Linien összes járművén egységes utastájékoztatás van, bemondják az összes létező átszállási kapcsolatot, addig Prágában csak a metrókapcsolatokat ismertetik az utasokkal. Az alábbi linkekre kattintva meghallgathatunk egy bécsi és egy prágai bemondást: a különbség magáért beszél.

- mk -

*óránként közlekedő belvárosi midibusz-járat 1998-2007

**bár nem tértem ki rá részletesen, de ezévtől a 86-os autóbuszviszonylaton tesztelik az új GPS alapú forgalomirányó és utastájékozató rendszert, mely szélesebb körű tájékoztatást tesz lehetővé az eddigieknél