Mint azt a kommentezők megjegyezték, valóban túl csendes lett ez a blog az utóbbi hónapokban. Addig, míg valamelyik tanult kollegám nem jelentkezik saját cikkel, itt egy útibeszámoló Zürichből, mely repülővel egy és negyed órányira van csak, de életminőségben legalább két fényévnyire.
Erről persze nem csak a város közösségi közlekedési rendszere tehet, de azért az is nagyban hozzájárul. Például ott egy cég nem nyithat csak úgy akármennyi parkolóhelyet a dolgozók/vevők számára, hanem keményen fizetnie kell utánuk. Persze mások a távolságok, más az életmód, de azért figyelemre méltó, amikor egy jókora közlekedési csomópont el tud működni úgy, hogy nincs telelámpázva. Aki kárörvendeni akar, annak elmondom, hogy ott is láttam olyan bliccelőt, aki az ellenőrök láttán gyorsan lepattant a villamosról, és aztán a megállóból szidta őket - de legalább leszállt, és nem adta elő a "nekem jogom van nem fizetni ezért" című műsort. Szintén találkoztam sok meglaposodott kerekű villamossal, de azért határokon belül maradt a csörömpölés. Szóval egy nem presztizsszámba menő, hanem maximálisan funkcionális valamivel találkoztam:
Zürich: környezetbarátan olajozott gépezet (sok videóval)
Kék-fehér villamos, fehér villamos, fehér-kék villamos.
Laposan menő villamos, görbén menő villamos, meredeken menő villamos.
Városi káosz és hobbitelek a hurokvágány közepén.
Gyűjtővezérlésű sikló és hegyivillamosok a ködben.
Dübörgő villamosok és csikorgó villamosok.
Óriástroli és zónázó helyiérdekű a villamosvágányon.
Kukásvillamos és fogaskerekű vasút.
Stb...
Ami kimaradt a leírásból: hogy az audiovizuális utastájékoztató rendszerrel ellátott tujákon elbimmbammolták az egész- és félórákat. Mert hát azért az Órák Országában vagyunk :)
Utolsó kommentek