„Elnémul a BKV” – olvashattuk a különböző sajtótermékekben a napokban. A hír nem érte meglepetésként a gyakorlott utazót: az átszállási lehetőségek bemondását már lassan fél éve kitörölték a rendszerből. Az ok: egyes utasok panaszkodtak, hogy zavarja őket, hogy nap, mint nap végig kell hallgatniuk a bemondásokat. 

Az egyik legfőbb érv a megszűntetés mellett, hogy a viszonylatok bemondása felesleges, mindenki tudja, merre megy: ilyen érzés ugyan ébredhet a rutinos utazókban, de tudnunk, kell, hogy Budapesten sokszor adódik olyan szituáció, hogy az embernek egy ismeretlen városrészbe kell mennie, valamint sok a turista, illetve a vidéki, de Budapesten dolgozó vagy tanuló ember is. A teljes budapesti viszonylathálózatot nagyon kevesek látják át, saját városunkban is gyakran jönne jól az utastájékoztatásnak ezen formája.

Azzal is érvelnek, hogy a viszonylatszámokból az utazó nem tud tájékozódni, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy éppen ezekre támaszkodik az ember, éppen ezért számára adott esetben nem is az átszállócsomópont (itt sokszor két egyébként jelentéktelen utca kereszteződéséről beszélünk!) hanem az átszállási lehetőség a fontos. Hamster a saját blogjában kiválóan megfogalmazta:

„…mondjuk úgy felkészülök egy röpke átszállásos útra, mintha a Holdra mennék; tudom, hogy majd a Kiskukutyin utcánál keresztezi a buszom útját az a másik busz, amire át akarok szállni. Csak sajnos már esteledik, a Kiskukutyin utcai megállót meg 23. sz. italboltnak hívják, az utcatáblákat ellopták, így túlmegyek rajta. Vagy mondjuk ravasz vagyok, mert megszámoltam a térképen, hogy a hatodik megállónál kell átszállnom, de mivel nem volt le- és felszálló útközben pár megállóban, a busz nem állt meg mindenhol, így amit én hatodik megállónak számolok, az már a nyolcadik.” 

További ellenérv, hogy a kijelzőn "úgyis ki van írva", ezért nem szükségesek a bemondások. A kijelzőket azonban nem mindenki látja, ha sokan vannak a járművön, vagy éppen csak háttal ül neki, ráadásul sajnos napjainkban sokan bajlódnak látásproblémával, szóval a helyzet korántsem egyértelmű, mint ahogy néhányan gondolják. Néhány vélemény szerint a táblákat kellene visszaállítani, ezek valóban olvashatóak voltak, de eljárt az idő felettük, a technika mai színvonala mellett egy olyan társaság, aki az egyéni közlekedéssel szeretne versenyezni, ezeket már „nem engedheti meg magának”. Legyártásuk ráadásul költséges, módosítani nehéz őket.

Összegezve, vannak olyan utastársaink (nem is kevesen), akik a hangos utastájékoztatás ezen formáját igénylik, ezért az átszállások bemondásának visszaállítása szükséges lenne. Azokat nagyon sajnálom, akiket ez zavar, de tudomásul kell vennünk, hogy a városban nem egyedül élünk.

Végül, de nem utolsó sorban: fontos, hogy egy közlekedési társaságnál (vagy akármilyen más cégnél) azokat a véleményeket vegyék komolyan, azokat a javaslatokat vegyék át, melyek előre mutatnak, különben még azt hiheti egyik-másik utastársunk, hogy ez az intézkedés is csak a „megszűntetjük, egy gonddal kevesebb” mottó alapján született, ami nem vetne túl jó fényt egy cégre sem.