A magyar ipar az 1960-as évek elején létrehozott egy olyan fémszörnyeteget, mely a mai napig pusztítja a hazai síneket, a pályakarbantartók, no és az utasok őszinte sajnálatára.
A "Bengáli" becenevű villamosról beszélek, melyet "házi csuklósnak" is neveznek, ugyanis a Fővárosi Villamosvasút - az akkori Budapest villamosainak és trolijainak üzemeltetője - saját hatáskörben, "házilag" tervezte meg és szerelte össze a típust. Olyan is lett: eredetileg két selejt-érett kéttengelyes villamos alapjaira gondolták rábarkácsolni, de a kinézett kocsik olyan rossz állapotban voltak, hogy inkább újragyártatták még azt a kevés alapot is. Sajnos ugyanolyan műszaki jellemzőkkel, ami előrevetette a konstrukció hibáit.
A Füzesi Árpád Villamos Főműhely kollektívájának mentségére azért azt is mondjuk el, hogy ahol ekkoriban még volt villamos (Nyugaton ekkor kezdett a motorizáció csak igazán tombolni), ott ugyanígy elkövették ugyanezt a hibát, ti. hogy régi kéttengelyeseket összekötöttek egy befüggesztett középrésszel. Az így kapott járműveket a "két szoba és egy fürdőszoba" névvel illették, és elmondható, hogy sehol sem váltak be. Egészen konkrétan Budapesten a legyártott kocsik egy részét üzembe sem helyezték, hanem lazán továbbpasszolták a vidéki villamosüzemeknek, melyek valószínűleg maguk sem sejtették, hogy a XXI. századot is ezekkel a csotrogányokkal együtt fogják elkezdeni. Sőt, egy idő után elkezdték őket viszonylag nagy sorozatban vásárolni - így történhetett meg, hogy ebből a már keletkezésekor is elavult jószágból több épült, mint a budapesti Ganz csuklósokból. Mi több, Debrecen egészen 1978-ig folytatta a Bengálik építését, ami azt jelenti, hogy a legifjabb "házicsuklós" fiatalabb, mint a Budapest által használtan vett, legalább két nagyságrenddel korszerűbb hannoveri villamosok!
A típusra az FVV annak idején nagyon büszke volt, a valóság mégis az, hogy a kocsik nem élték meg huszadik életévüket a budapesti forgalomban - márpedig húsz év egy vasúti járműnél nem sok. Az utolsó egyirányú (=csak az egyik végén van vezetőfülke, csak az egyik oldalán vannak ajtók) 1980-ban tűnt el a fővárosi utcákról, az utolsó kétirányú (=mindkét végén van vezetőfülke, mindkét oldalán van ajtó) pedig '83-ban. Mindezt úgy, hogy közben hetven éves kéttengelyesek továbbra is csörömpöltek itt-ott a városban... Aki a pontos történetre kíváncsi, nézze meg NZA oldalát a villamosok.hu-n!
Gyakorlatilag egy dolog sikerült jól a típuson: a formatervezés, amit egy bizonyos Lengyel István nevű főiskolás készített diplomamunkaként. Ez a kor csúcsszínvonalát képviselte, ami különösen akkor lesz feltűnő, ha mellétesszük az '59-ben elkészült brémai Hansa villamost (figyelem! még véletlenül sem állítjuk, hogy bárki is felhasználta volna a másik ötletét - egyszerűen mindkét formaterv ugyanannak az időnek egy-egy divatos megnyilvánulása; márpedig egy korban egy témakörben ugyanarra a problémára rendszerint hasonló megoldások szoktak születni):
Kár, hogy ezt a nagyon eltalált formát nem sikerült műszaki tartalommal megtölteni. Ráadásul ha itt is szeretnénk egy kis "a kör visszatér önmagába" jellegű összefüggést találni, akkor megjegyezhetjük, hogy a budapest Combino villamos forgóváz/csukló vezérlése a jobboldali képen látható brémai "rövidcsuklós" rendszerének XXI. századi rokonának tekinthető, míg a Bengáli leginkább csak fotón viselhető el hosszabb távon ;)
Utóbbi állítás alátámasztására álljon itt az, hogy hogyan látja a villamosfotós a Bengálit, amint mély búgással megérkezik egy ív végében levő megállóba:
És így látja a villamost az utas:
Szóval ez lenne az a villamos, amelynek utódját a vidéki villamosüzemek nemsokára elkezdik keresni, amint döntés születik az EU által támogatott debreceni, szegedi és miskolci villamosfejlesztésektől. Utóbbi város már három éve megszabadult a Bengáliktól, a másik kettőben még nap mint nap lehet velük utasforgalomban találkozni. Remélhetőleg ez hamar meg fog változni, és nemsokára már csak nosztalgiajáratként láthatjuk őket...
Utolsó kommentek